Farkasok gyöngye 3. fejezet

3. fejezet

-Ez egy hosszú és szomorú történet. – kezdte Nick – De mivel tartozunk nektek jogotok van tudni, hogy állnak a dolgok.

-Ha ez kényszer nem kell beszélnetek róla. – biztosított minket Calisle.

-Tudjuk – mondtam – amúgy is elmondtuk volna csak később.

-A mi családunk Alaszkában élt. – folytatta a bátyám – Ott nem volt sok alakváltó igazából csak anyáék változtak át. Mivel mindkettejük vérfarkas volt így szinte biztos volt, hogy mi is átváltozunk, ha baj van. Minden rendben ment Iris az orvosira járt, mi pedig otthon maradtunk a szüleinknek segíteni a ház körül, meg jobban érdekelt az autószerelés, mint az egyetem. A baj akkor következett be mikor Irisért kellett kimenni a reptérre karácsony előtt. Nagyon messze volt mivel ahol laktunk egy kis város volt így nem rendelkezett saját reptérrel.

-Már minden készen volt a nagy bulira amit ilyenkor tartani szoktunk – vette át a szót Alex. – Mi semmit nem tudtunk erről a farkasos dologról így elég váratlanul ért, amikor megjelent három fickó, hogy anyáékat keresik mi persze nem tudtunk semmi így hívtuk őket. Az erdő felé mentek a szüleinkkel és közben veszekedtek, valami csatlakozásról. Ők voltak Max és a három embere. Végül nem jutottak el odáig átváltoztak és megölték őket. Jól harcoltak, de a másikak valamilyen kiképzést kaptak.  A sok miatt mi is átváltoztunk. Nekik támadtunk, könnyedén legyőztek, igaz megölni nem öltek meg, mert kellettünk nekik. Aztán pár óra múlva megjöttek Nickék akkor már vissza tudtunk változni így elmondtuk mi történt. Sokkos állapotba kerültek főleg mikor meglátták Maxékat.

-Elég szívás volt - emlékeztem vissza – ,mert hiába voltunk mi négyen ők meg hármam simán legyőztek. Így miután tisztességesen eltemettük anyáékat. Velük mentünk én ekkor hagytam ott az orvosit.  Max azt találta ki, hogy összegyűjtik a világ összes alakváltóját és harcra kényszerítik a vámpírok ellen. Mi voltunk az első áldozatai, mindez 60 éve történt. Azóta 30  lettek nélkülünk.  Már régóta terveztük a szökést, amikor te megjelentél – utaltam Bellára – akkor döntöttük el véglegesen. Főleg hogyha elmegyünk legalább borsot törhetünk az orrukra. Csak hát ezzel az a gond, hogy most valószínűleg őrjöng és a halálunkat akarja. Utánunk fog jönni, hogy eltöröljön a föld színéről. Ezért nagyon hamar el szeretnénk tűnni, hogy minket vegyenek üldözőbe és ne foglalkozzanak veletek.

(Max)

Mikor befejeztem mélységes csönd támadt csak a mi légzésünket lehetett hallani és Jason halk szuszogását. Kíváncsi vagyok mit szolnak ehhez. Beleharaptam a szendvicsembe mire mindenki meglepődve nézett.

-Mi van éhes vagyok – rántottam meg a vállam.

-Nagyon sajnálom – mondta Esme fájdalmasan.

-Hagyd csak semmi értelme – felelte lazán Alex. – Már hatvan éve volt, túl léptünk rajta. Persze Maxot ugyanúgy gyűlöljük ezek után is.

- Most úgy gondoljátok ide fognak jönni? – kérdezte Jasper.

- 99%

-Akkor fel kell készülnünk – jelentette be.

-Mi? – nyögtem meglepetten – Ez tök hülyeség ha elmegyünk minket fognak követni és nektek semmi dolgotok nem lesz.

-Biztos vagy benne, hogy utánatok mennek egyből?

-Hát…. Nem igazán.

-Akkor meg van beszélve. – ugrándozott Alice – itt maradtok bemutatunk az itteni falkának és mindenkit legyőzünk.

-Alice ez nem hiszem, hogy…- kezdett bele Nick, de ekkor Jason szabálytalanul kezdte venni a levegőt tehát ébredezik. Gyorsan oda mentem mellé nehogy megijedjen a fiuk is követtek az ágy másik oldalán. A Cullenék elhátráltak a sarokba minél távolabb tőlünk. Egy kicsit remegett, felém fordította a fejét, s laposan pislogni kezdett.

-Hello – mosolyogtam rá – hogy érzed magad.

-Szarul, mint akin átment egy úthenger – erre halk kuncogás volt a válsz a sarokból Jason azonnal odapillantott, s megdermedt.

-Nyugi – veregette vállon Alex - ők mentettek, nehezemre esik kimondani, de a barátaink.

-Ohh. Ki vagy te és mit csináltál a bátyámmal.

Mindenki boldogan felnevetett. S beszélgetésbe kezdtünk. Jason még nem tudott nagyon mozogni, de azért az ennivalóval megbirkózott. Nagy vonalakban megtudtunk minden lényegeset a Cullenékről és az itteni falkáról. Kiderült, hogy estefelé megjön Nessie aki Bella és Edward lánya és Jacob akinek ő a lenyomata. Érdekes páros egy félvér és egy farkas, de hát ebben a világban már minden megtörténhet. Jason nem sokáig bírta fekve, s már próbálkozott a felállással nagyon gyorsan gyógyul. Mint kiderül minél idősebb a farkas annál gyorsabb a gyógyulási sebessége és erősebb is. Mikor már nem tarthattuk vissza lesétáltunk a napaliba elég nehézkesen, mert azt nem hagyta, hogy ölbe vegyük, de mindegy is a lényeg, hogy jól van. Esme megint elénk halmozott egy csomó kaját, ő pedig szeretetteljesen figyelte ahogy eszünk.

-Alice – kezdtem – mégis, hogy gondolod a felkészülést? Ők harmincan vannak és egyre gyarapodnak mi tizenketten a farkasok se lehetnek többen. Nem is szoktak lenni az eddigi legnagyobb számú falka akivel találkoztunk az is tíz főből állt.

-Hát az itteni tizenhét főből áll.

Meglepetten pislogtunk rájuk 17 az nagyon sok, így végül is lenne esélyünk, de ha miattunk halna meg valamelyikkőjük is azt nem bocsátanám meg magamnak.

-Szerintem meg tudnánk oldani – gondolkozott hangosan Jasper – mivel azt mondtátok az a céljuk, hogy egybeolvasszák a falkákat. Tehát ha ti nem lennétek akkor is ide jöttek volna bekebelezni a La-Pushiakakat ők biztosan harcolnának, mi nem hagyjuk őket egyedül, mert már szinte családtagok tehát mi is harcolunk. Már csak nektek kell dönteni. Maradtok vagy mentek?

Pár percig csönben ültük gondolatainkba merűlve mikor Jason megszólalt.

-Én nem hagylak cserben titeket. Ti ismeretlenül is segítettetek rajtam és ezért hálával tartozom nektek.

-Én is itt maradok – mondtuk egyszerre Nickkel.

-Aszem le vagyok szavazva – sóhajtott Alex – De nem hagylak cserben titeket.

-De jó végre egy kis bunyó – ugrándozott Emmett.

-Milyen bunyó – kérdezte az ajtón belépő indián srác. Mellette kézen fogva egy vörös hajú kislány.