4.fejezet

4.fejezet
A gesztus

Az esküvő simán zajlott a fogadási összejövetelbe – ez a bizonyíték Alice hibátlan
tervezésére. A folyó fölött már látszott, hogy alkonyodik; a szertartás pontosan a
megfelelő ideig tartott. A nap lenyugodni készült a fák mögött. A fények pislákoltak a fa
ágai között, ahogy Edward a hátsó üvegajtókon keresztül vezetett, a fehér virágok csak
úgy izzottak körülöttünk. Volt vagy tízezer ilyen virág itt kinn, amik illatos sátorként
szolgáltak a táncparkett fölött, melyet a két ősi cédrusfa alatt állítottak fel.
A dolgok lelassultak, és megnyugodtak, ahogy az augusztusi este körbe vett mindent. A
kis tömeg széthúzódott a csillagfények puha ragyogása alatt, és az összes barátunk ölelve
üdvözölt minket. Most volt idő egy kis beszélgetésre és nevetésre is.
„Gratulálunk srácok” mondta Seth Clearwater, miközben lökdöste a fehér virágfüzért,
ami hozzáért a fejéhez. Az anyja szorosan az oldalán állt és óvatos intenzitással nézte a
vendégeket. Az arca vékony és vad volt, olyan amit a rövid frizurája csak még jobban
kihangsúlyozott. Ez a kifejezés pont olyan volt mint a lányáé Leahé – Csodálkoztam
volna ha ugyanilyen arcot vágna az út a szolidaritás egyik bemutatóján is. Billy Black
Seth másik oldalán már kevésbé feszült volt, mint Sue.
Mikor ránéztem Jacob apjára, mindig rossz érzés kapott el, hogy két ember helyett csak
egyet láttam. Egy öregembert láttam egy tolószékben ráncos arccal és fehér mosollyal
amit mindenki látott. Aztán ott volt hogy egy erőteljes sor törzsfő közvetlen
leszármazottja, bár a varázslat kihagyta az ő generációját, mégis Billy volt a hatalom
egy része és a legenda még mindig. Ez özönlött rajta keresztül és a fiára is aki, ennek az
örököse lett, és aki hátat fordított sorsának. Sam Uley volt ezen legendák és
varázslatok főnöke…
Billy szemei meglepően nyugodtnak tűntek, az eseményekre tekintve – fekete szemei
szikráztak, mint akinek éppen van néhány jó híre. Lenyűgözött a lélekjelenléte. Pedig ez
az esküvő a legrosszabb dolog lehetett számára, ami a legjobb barátja lányával
történhet.
Kihívás volt visszatartania az érzelmeit, miközben az esemény már előre jelezte, hogy a
megállapodás a Cullenes és Quileutes indiánok között, (Miszerint a vámpírok nem
harapnak meg egyetlen embert sem) nem fog sokáig megmaradni. A vérfarkasok
tudták, hogy megfog történni, de a Culleneknek fogalmuk sem volt, hogyan reagálnak
majd rá a rezervátumiak. A szövetség előtt ez egy biztos támadást jelentett volna. Egy
háborút. De most, hogy jobban megismerték egymást megbocsájtást nyert volna az ügy?
Mintha választ kaptam volna a kérdésemre, Seth kitárta karjait Edward előtt aki fél
karjával viszonozta ezt az ölelést.
Láttam, hogy Sue finoman megremeg.
„ Jó látni, hogy jól mennek a dolgok nálatok, ember” mondta Sam „ Boldog vagyok ha
látlak titeket.”
„Köszi, Seth. Ez nagyon sokat jelent számomra.” Edward elhúzódott Sethtől majd Suera
és Billyre pillantott. „Nektek szintén köszönetet kell mondani, hogy támogatjátok ma
Bellát.”
„Semmiség” jött a hang mélyről, recsegősen Billy felől, meglepődtem a hangjában lévő
optimizmustól. Talán egy erősebb fegyverszünet volt előre látható.
Seth integetett a kezével, majd elköszöntek tőlünk és Billy kerekesszékét az étel irányába
kezdte tolni.
Angela és Ben volt a következő a sorban, majd a szüleik, végül Jessica és Mike - akiknek
a meglepetésemre fogták egymás kezét. Nem is hallottam, hogy újra összejöttek.
Mindenesetre ez jó hírnek számított.
Az ember barátaim után következtek a legfrissebb unokatestvéreim a Denali
vámpírklán tagjai. Rájöttem, hogy ezek a vámpírok miatt idegeskedtem - Tanya
feltételeztem a szőke göndör hajában lévő eperszínű tincsekről. – megölelte Edwardot.
Mellette három másik vámpír arany szemekkel kíváncsisággal bámult engem. Az egyik
nőnek hosszú, egyenes, kukoricaselyem szőke haja volt, a másik kettőnek pedig fekete
haja egy egy olíva színű tinccsel a hajukban, amely kihangsúlyozta kréta fehér arcukat.
Mind a négyen gyönyörűek voltak, amitől csak megfájdult a gyomrom.
Tanya még mindig nem engedte el Edwardot.
„Ah Edward” mondta „ Hiányoztál.”
Edward kuncogott és egy gyors manőverrel kiszabadult az ölelésből. Egyik kezét Tanya
vállára a másikat pedig a hátára helyezte, majd egy helyes pillantást is vetett rá. „Túl
hosszú ide telt el. Tanya, jól nézel ki.”
„ Te is”
„Engedd meg, hogy bemutassalak a feleségemnek” Ez volt az első alkalom amikor
kimondta, ezt a szót, amióta ez igaz is volt. És látszólag kielégítette, hogy ezt a szót
használhatta. A Denali család minden tagja egy könnyed mosollyal fogadta Edward
mondataid.
„Tanya, ő itt az én Bellám”
Tanya pont annyira csinos volt, mint amennyire a rémálmaimban láttam. Tekintete
beletörődő volt, ahogy rám nézett. Majd a kezeit kinyújtotta, hogy az enyémekért
nyúljon.
„Isten hozott a családban, Bella” egy kisebb bánattal teli mosoly jelent meg az arcán
„ Tudod mi itt Carlisle rokonainak tartjuk magunkat és nagyon sajnáljuk a legutóbbi
incidenst, amikor nem úgy viselkedtünk ahogy illendő lenne. Előbb vagy utóbb
találkoznunk kellett volna veled. Meg tudsz bocsájtani??”
„Persze” mondta lélekszakadva „Annyira örülök, hogy találkoztunk” A Culleneknél
most már minden számla ki volt egyenlítve. „Talán ez egy jó fordulat lehet számunkra,
eh, Kate?” Fordult a szőke lány fele.
„Elevenen tartja az álmot” mondta aranyszemeinek forgatásával Kate. Elvette Tanyatól
a kezemet, majd finoman megszorította azt. „Isten hozott, Bella”
Majd a sötét hajú nő tette kezét Kate kezének a helyére. „Én Carmen vagyok ő pedig
Eleazar. És mind nagyon örvendünk, hogy találkozhattunk veled, Bella”
„ É-é-én szintén.” dadogtam.
Tanya rápillantott az emberekre akik várakoztak – Charlie és a helyettese, Mark és
annak felesége mögött. A szemeik hatalmasak voltak, ahogy befogadták a Denali klánt.
„Találkozhatunk még később. Lesz még rá időnk” Tanya nevetni kezdett, mikor a
családjával helyet váltottak.
A hagyományok közül mindegyiket általánosnak tartották. Én majd meg vakultak,
ahogy Edwarddal a kést tartottuk a látványos sütemény fölött. – Túl nagy,
gondolkodtam a barátokból és a családunkból álló viszonylag apró társaságról. A
süteményeket egymás arcához tartottuk, Edward derekasan lenyelte az ő adagját, ahogy
hihetetlenül figyeltem. Nem tipikus készséggel dobtam a csokromat Angela meglepődött
kezeibe. Emmett és Jasper hangosan nevettek a pírnál, ami az arcomon jelent meg,
mikor Edward eltávolította az Alicetől kölcsön vett harisnyakötőmet – amit gondosan
lecsúsztatott a bokámig – nagyon gondosan a fogaival. Rám nézett, majd egyenesen egy
gyors kacsintást lőtt Mike Newton arcába.
És amikor a zene elkezdődött, Edward gondosan maga felé húzott, hisz a miénk volt az
első tánc. A tánctól való félelmem ellenére készségesen mentem utána. – különösen attól a
résztől féltem, hogy tánc közönség előtt – csak annak örültem, hogy tudtam, hogy ő tart
engem. Elvégezte a munka egészét helyettem, és könnyedén pörögtem a fények
ponyvájának ragyogása alatt, melyet a fényképező gépek vakui adtak ki magukból.
„Élvezi a partyt Mrs. Cullen?” suttogta a fülembe
Nevettem. Ezt fogom használni egy ideig.
„Egy ideig”emlékeztetett engem. A hangja ujjongó volt, majd lehajolt megcsókolni
engem, miközben táncoltunk. A fényképező gépek lázasan kattogtak.
A zene váltott és Charlie buzgón kopogtatni kezdett Edward vállán.
Charlie-val már kevésbé volt könnyű táncolni. Ő sem volt jobb nálam, tehát oldalról
mozogtunk, hogy biztonságosabban táncoljunk. Edward és Esme is körülöttünk táncolt,
hisz szerették Fred Astaire-t és Ginger Rogerst.
„Hiányozni fogsz otthonról Bella. Olyan egyedül leszek” Beszéltem, de a torkomban egy
hatalmas gombóc keletkezett. Megpróbáltam viccet csinálni belőle. „Szörnyűnek érzem
magam, hogy egyedül hagylak, hogy főzz magadra.” – ez gyakorlatilag bűnös
hanyagság. Le tartóztathatnál engem „
Vigyorgott. „Azt hiszem az ételes rész túl fogom élni. Csak hívj fel, amikor éppen
ráérsz”
„Ígérem”
Ez kedvesnek látszott, hisz már táncoltam mindenkivel. Jó volt látni az összes rági
barátomat, de jobban akartam most Edwarddal lenni, mint máskor eddig. Örültem neki
mikor épp egy félpercre szakított félbe, mikor egy újabb tánc következett.
„Mike soha nem nyugszik le, eh?” magyaráztam, mikor Edward egyet pördített rajtam.
„Nem, nekem kell hallgatnom a gondolatait.” „ Szerencsés, hogy még nem rúgtam ki,
vagy rosszabb”
„Igen, az”
„Volt már alkalmad, hogy megnézd magad?”
„ Öö, hát nem miért?”
„Akkor gondolom, nem is tudom, hogy milyen szívszorítóan gyönyörű vagy ma este.
Nem lepődök meg azon, hogy Mike milyen véleménnyel van erről a férjezett nőről.
Abban viszont csalódtam, hogy Alice nem kényszerített, hogy állj a tükör elé és nézd
meg magad.”
„Tudod még mindig túlságosan elfogult vagy”
Sóhajtott egyet, majd megfordított engem, hogy lássam magam az üvegfalon amely,
visszaverte a partyt mint egy hosszú tükör. Edward közvetlenül a párra mutatott, akik
előttünk álltak a tükörben.
„Én, elfogult?”
Igazság szerint megfogott Edward pillantásának visszaverődése. – a tökéletes arca, egy
tökéletes másodpéldánya – egy az oldalánál álló sötét hajú szépséggel. A bőre krém, és
rózsa volt a szemei az izgalomtól ragyogtak. A csillámló fehér ruha, keskeny vonala csak
úgy lobogott, mint egy megfordított tündérkontyliliom, amit annyira ügyesen vágtak,
hogy a lány teste elegánsnak majdhogy nem bájosnak tűnt. – legalább is amíg
mozdulatlan maradt.
Miután már tudtam pislogni a csodálkozásomtól, így hagytam hogy elhiggyem, hogy az
ott én vagyok. Edward akit megmerevedett, majd automatikusan hátrafordult, mintha
a nevén szólították volna.
„Oh”mondta összehúzta a szemöldökét, majd kisimította, mikor elindult kifele amilyen
gyorsan csak tudott.
Hirtelen, elmosolyodott egy gyönyörű mosoly jelent meg az arcán.
„Mi ez?” kérdeztem
„Ez egy nászajándék.”
„Huh?”
Nem válaszolt, megfogott majd ismét táncolni kezdett velem, az úttal szemben
haladtunk a fényektől lassan eltávolodtunk az éjszaka sötét medrébe a táncparkettől
távol.
Nem hagyta abba, amíg el nem értünk az egyik hatalmas cédrus sötét törzséhez. Edward
még a legsötétebb árnyékban is merevnek és idegesnek tűnt.
„Köszönöm” mondta a sötétségbe Edward „Ez nagyon kedves tőled”
„ A kedves a második keresztnevem” jött az ismerős hang válasza a sötétségből.
„Közbe vághatok?”
A kezeimet a torkomhoz szorítottam és, ha Edward nem kapott volna el össze is estem
volna.
„Jacob” fuldokoltam, majd mikor ismét levegőhöz jutottam „Jacob” mondtam újra a
nevét.
„Hey te, Bells”
Megbotlottam a hangja irányába. Edward a könyököm alatt tartott még egy másik
szintén erős kéz el nem kapott és maga felé nem kezdett húzni. A melegség szinte égetett
Jacob kezéről, még a vékony szatén ruhán keresztül is tisztán éreztem ezt a forróságot.
Ő nem késztetett arra, hogy táncoljak, csak magához húzott és megölelt én pedig a
mellkasába temettem arcomat. Ledőlt, hogy az arcát a fejem tetejére támaszthassa.
„Rosalie nem fog megbocsájtani nekem, ha nem kapja meg a táncot amit ígértem neki”
Edward mormolt valamit, de tudtam hogy ott hagyott minket és azt is tudtam, hogy nem
ez volt az ő ajándéka. – egy pillanat Jacobbal.
„Oh, Jacob” most már sírtam, nem tudtam kiejteni a szavakat érthetően „köszönöm”
„Hagyd abba a sírást Bella, tönkre fogod tenni a ruhádat. Ez csak én vagyok „
„Csak? Oh, Jake. Most minden tökéletes”
Horkantott egyet „Oh, ez az kezdődhet a party. A tanú végig csinálta azt.”
„Most mindenki itt van akit szeretek”
Éreztem, hogy ajkai megérintik a hajamat. „Sajnálom, hogy elkéstem, kedvesem”
„Annyira boldog, vagyok hogy te eljöttél”
„Ez volt a terv”
A vendégek irányába pillantottam, de már nem láttam meg Jacob apját ugyanazon a
helyen ahol nem rég még láttam. Nem tudtam, hogy marad-e. „Billy tudja, hogy itt
vagy?” Amint kimondtam, tudtam, hogy az volt az egyetlen kikötése, látszott az arcán.
„Én biztos vagyok benne, hogy Samnek elmondják, és elmegyek mikor…mikor vége van
a partynak.”
„Annyira boldog lesz, hogy otthon vagy”
Jacob elhúzódott és felegyenesedett, egyik kezét a hátamon hagyta a másik kezével pedig
megfogta a jobb kezemet. Bölcsőként ringatta a kezeinket, egészen a mellkasáig,
éreztem, ahogy a szíve dobog. De az volt az érzésem, hogy nem véletlenül kellett éreznem
a szívverését.
„Nem hiszem, hogy kaphatnék többet egy táncnál.” mondta, majd elkezdett forogni
velem egy lassú körben, ami nem illet össze a háttérben szóló zene ritmusával. „A lehető
legtöbbet kellene kihoznom ebből”
Átvettük a ritmust, a szíve ritmusát éreztem a kezem alatt.
„Boldog vagyok, hogy eljöttem” mondta Jacob egy pillanat után. „ Nem hittem, hogy
eljövök. De azért nagyon is jó még egyszer látni téged. Nem szomorúbb, mintha nem
jöttem volna el.”
„Nem akarom, hogy szomorúnak érezd magad”
„Tudom ezt. És nem azért jöttem el ma este, hogy bűnösnek érezd magadat.”
„Nem – Boldoggá tett, hogy eljöttél ez a legjobb ajándék, amit csak kaphattam”
Nevetett „Az jó, mert nem volt időm igazi ajándékot venni”
A szemeim már egész jól alkalmazkodtak a sötétséghez, így már láthattam az arcát,
magasabb volt mint gondoltam. Lehetséges, hogy még mindig nől? Közelebb kellett
lennie a hét lábhoz, mint a hathoz. Megkönnyebbülés volt számára, hogy a bizalmasa
megint, jellemzi a kinézetét annyi idő után ami eltelt. – a mélységes sötét szemeit,
beárnyékolták bozontos szemöldökeit. A magas arccsontját és a teljes ajkát
kihangsúlyozták a fehér fogai amik pontosan összeillettek szarkasztikus nevetésének
hangjával. Szemének vonala szorosan látszottak az élek körül – gondos, megfigyeltem,
hogy ma este nagyon is gondos volt. Megtett mindent, hogy tudja, hogy boldoggá tesz
vele engem. Soha nem tettem senkinek olyan jót, hogy megérdemeljek egy olyan barátot,
mint Jacob.
Mikor döntöttél úgy, hogy visszatérsz?”
„Tudatosan vagy tudat alatt?” Vett egy mély lélegzetet, mielőtt válaszolt a saját
kérdésére. „Nem is tudom, igazából vándoroltam egy ideig és talán az támogatta ezt az
irányt ez vezetett ide. De ma reggel kezdtem igazán futni..ide. Nem tudom, hogy
csinálhattam ezt.” nevetett. „Nem hinnéd, hogy ez milyen furcsa – séta körbe, két lábon
megint. És újra ruhák. – Ez így egy kicsit bizarrabb mert furcsának tűnik azok után.
Nem számítottam arra, hogy kiesek ebből az emberi szerepből.”
Kitartóan forogtunk.
„Azért ez szégyen lett volna, ha nem jövök el meglátogatni téged, Bella. Ez megért egy
utazást, hihetetlenül szép vagy, Bella.”
„Alice ma elég sok időt szentelt nekem. És a sötétség is segít”
„Nekem ez nem annyira sötét, mint neked”
„Persze.” Vérfarkas képesség. Könnyű volt elfelejteni, azokat a dolgokat, amikre képes
volt, hisz annyira emberinek tűnt. Különösen most.
„Levágattad a hajad” ismertem fel.
„Igen. Tudod így egyszerűbb.” Ki kellene használnom a kezeidet még szabadok.
„Igen ez jónak hangzik” hazudtam.
Horkantott. „Jól van. Teszem azt, a rozsdás konyha elfajult.” hirtelen széles vigyor jelent
meg az arcán, aztán a mosolya halványulni kezdett. Kifejezése komoly lett. „Boldog
vagy Bella?”
„Igen”
„Rendben” Éreztem, hogy vállat vont válaszomra. „ Az fontosabb, hogy te jól vagy-e?”
„Én jól vagyok, igazán, Bella. Már nem kell miattam aggódnod. Abba tudod hagyna
Seth piszkálását.
„Éppen miattad nem piszkáltam. Kedvelem Seth-et.”
„Ő jó gyerek. Sokkal jobb valamennyinél. Ha megtudnék szabadulni a hangoktól a
fejembe, akkor komolyan mondom tökéletes lenne farkasnak lenni.” Nevettem a
hanglejtésén. „Igen, nem mondhatom azt bármelyiknek hogy hallgasson.”
„A teesetedben ez azt jelentené, hogy elmebeteg vagy. Természetesen tudtam, hogy te az
vagy.” ingerülté változott a hangja.
„Kössz.”
„ Az elmezavar valószínűleg könnyebb mint meghallgatni egy köteg gondolatot. Az őrült
emberek gondolatai nem küldik a bébiszittert, hogy figyeljék őket.”
„Huh?”
„Sam és még néhányan közülünk kint van, elővigyázatosságból tudod.”
„Miből?”
„Arra az esetre, ha véletlen nem tudnám türtőztetni magam, nehogy tönkre tegyem az
esküvőt.” vetett felém egy gyors mosolyt, valószínűleg egy megnyerő gondolat volt ez
számára. „Nem azért vagyok itt, hogy tönkre tegyem az esküvőd Bella. Itt vagyok…”
elcsuklott a hangja
„Ez így tökéletes”
„Ez egy nagy feladat”
„Jó dolog, hogy te is nagy vagy.” Sóhajtott a rossz viccemre. „Itt vagyok, hogy a barátod
legyek, itt vagyok a legjobb barátodként, utoljára.”
„Samnek több bizalmat kellene neked adnia.”
„Nos, talán túl érzékeny vagyok. Talán amúgy is ott volnának, hogy szemmel tartsák
Seth-et. Sok vámpír van itt. Seth nem veszi ezt olyan komolyan, mint ahogy kellene.”
„Seth tudja, hogy számára ez nem veszélyes. Jobban érti a Culleneket, mint Sam.”
„Persze, persze” a béke ezelőtt egy óriási küzdelemmé válhatott volna. mondta Jacob.
Furcsa, hogy ez történt. Diplomatikusan viselkedett.
„Sajnálom azokat a hangokat.” mondtam „Kívánd azt, hogy jobbá tehessem.”
„Ez nem annyira szörnyű” mondta „Épp csak egy keveset siránkozom”
„Boldog …vagy?”
„Hagyd abba. Elég volt ennyi rólam. Ma te vagy a csillag.” kuncogott. „Fogadjunk, hogy
szeretsz a figyelem központjába lenni.”
„Igen. Így most nem kaphatok elég figyelmet.”
Nevetett, majd kihúzva magát a fejem felett tanulmányozta a party fényeit, a táncoló
párokat, a hulló virágszirmokat. Én is vele néztem olyan távolinak tűnt az egész ettől a
sötét helytől. Megfigyelte a fehér örvényt, olyan volt mintha egy óriási hógömb.
„Sokkal tartozom nekik” mondta „Tudják, hogyan lehet megszervezni egy partyt.”
„Alice megállíthatatlan volt, mint mindig”
Sóhajtott. „A zene véget ért. Gondolod, hogy kapok egy másik táncot? Vagy az már túl
sok lenne? „
Megszorítottam a kezemmel a kezét. „Tudsz sokat táncolni, ha akarsz.”
Nevetett. „Az érdekelne. De azt hiszem, a kettő mellett kell kitartanom. Ne kezdj
beszélgetni.”
„Azt gondolnád, hogy mostanra már hozzászoktam a búcsúzásokhoz.” mormolta
Megpróbáltam lenyelni a gombócot a torkomban. De nem sikerült.
Jacob Rám nézett és összeráncolta a szemöldökét. Majd az újjaival letörölte az arcomról
a könnyeket.
„Nem fogják azt hinni, hogy az esküvő miatt sírsz, Bella”
„Mindenki sír az esküvőn” mondtam
„Ez az amit akarsz igaz?”
„Persze”
„Akkor mosolyogj”
„Én próbáltam” nevetett a grimaszomon.
„Megpróbálok, majd így emlékezni rád. És tettetni…”
„Mit? Hogy meg fogok halni?”
Összeszorította a fogait. Küzdött magával – Az elhatározásával, hogy a mai napon nem
fog megbántani, ő ma egy ajándék és nem egy elmarasztaló ítélet. Kitalálhatnám, hogy
mit akarhat mondani.
„Nem” válaszolta végül „De, látni foglak a fejemben. Rózsaszín orca, szívverés, két bal
láb. Ezek együtt.”
Szándékosan dobogni kezdtem a lábán, ahogy csak tudtam. De ő csak nevetett rajta. „Az
én csajom” Belekezdett valami másba, de mikor rájött, hogy nem helyes a szája
bezárult. A fogai csikorogtak a küzdéstől, amiket nem akart kimondani.
A kapcsolatom Jacobbal annyira egyszerű volt. Természetes és könnyű. De mióta
Edward visszatért az életembe azóta eléggé megerőltető volt. – Jacob szemeiben – azért,
hogy Edwardot választottam, azért hogy egy más sorsot választottam számára ez
egyenlő volt a halállal vagy legalább is egyenlő nagyságú azzal.
„Mivan, Jake? Csak mondd el. Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem?”
„N-n-nekem nincs semmi mondani való számodra.”
„Oh, Jake! Nyögd ki!”
„Ez igaz. Ez nem ….ez - ez egy kérdés. Ez egy olyasvalami amit azt hogy mondj el
nekem.”
„Kérdezd meg.”
Egy további percen keresztül küzdött, majd kifújta a levegőt „Ez nem kell, nem számít.”
„Engem csak a morbid kíváncsiság furdal.”
Annyira ismertem őt, hogy egyből megértettem mit is akar pontosan .
„Nem ma este, Jacob” suttogtam.
Jacob az emberiségemmel még megszállottabb volt, mint Edward. Nagyra becsülte a
szívverésem minden egyes darabját, mintha megszámozták volna őket.
„Oh” mondta miközben megpróbálta elfojtani megkönnyebbülését. „Oh”
Egy újabb dal következett, de ő nem vette észre a változást.
„Mikor?” suttogta.
„Nem tudom biztosan, egy vagy két hét, talán.”
A hangja felvett egy gúnyosabb hangszínt. „Mi a fenének?”
„Mert nem akartam a nászutamat fájdalommal tölteni.”
„Inkább töltenéd azt, hogyan is? Sakkozva? Ha ha.”
„Roppant vicces.”
„Vicceltem, Bells. De őszintén nem értem a dolgot. Neked nem lehet egy valódi nászutad
a vámpíroddal. Nevezzük az ásót ásónak. Ez nem az első alkalom amikor
elhalasztottátok ezt. „Ez egy jó dolog, bár..”mondta, miközben hirtelen határozottá
vált. „Ne légy ettől zavarban.”
„Nem halasztok el még egyszer semmit.” csattantam fel. „ És igenis nekem lehet igazi
nászutam! Bármit megtudok tenni, amit akarok! Kiváglak innen!” Lelassult a
körözésünk, majd hirtelen megállt. Egy pillanatra eltöprengtem, hogy észrevette –e hogy
megváltozott a zene és siettem, hogy helyre rakjam a fejemben a kis összezördülésünket,
nehogy ott hagyjon mielőtt elköszönne. Nekünk nem kellene ma elválnunk.
Aztán a szemei furcsára változtak, majdnem zavarosra.
„Micsoda?” zihálta „Mit mondtál?”
„Hogy mit mondtam…? Jake? Mi a baj?”
„Mit gondolsz? Lehet igazi nászutad? Míg emberi lény vagy? Viccelsz? Ez egy ízléstelen
vicc, Bella.”
Dühösen néztem rá. „A fenéket, Jake. Ez nagyon nem a te dolgod. Én kellek hozzá
nem…nekünk meg nem is kellene erről beszélgetnünk. Ez magán.. –
Hatalmas kezei körbefonták a karjaimat.
„Ow, Jake! Gyerünk”
Megrázott.
„Bella! Elvesztetted az elmédet? Te nem lehetsz ennyire hülye! Mond, hogy csak
vicceltél.”
Megint engem rázott. A kezei elszorították az ereimet, remegett ő is miközben rázta a
csontjaimat.
„Jake – Állj!”
A sötétség hirtelen megváltozott.
„Vedd le a kezeidet róla!” Edward hangja jégként volt hideg és pengeként volt éles.
Jacob mögül a sötétségből hallható volt egy vicsorgás. „Jake, tesó, hátrálj!” Hallottam
Seth Clearwater ösztönzését. „Elvesztetted.”
Jacob fagyottnak látszott, elborzasztott szemei szélesre tágultak és csak bámultak rám.
„Engedd el megfogod sebezni.” suttogta Seth. „Engedd, hogy elmenjen.”
„Most!” mondta zavartan Edward
Jacob kezei leestek az oldalához. A vérnélküli vénáimon ismét elkezdett folyni a vér, ami
már szinte fájdalmas volt. A meleg kezeket a hideg kezek váltották fel, és a levegő
hirtelen nyomasztóvá vált számomra…
Pislogtam, és én is talpon voltam, vagy fél tucat láb volt, attól ahol én álltam. Edwardot
lefogták előttem. Volt két óriási farkas ő és Jacob között, de nem látszottak
agresszívnek. Megpróbálták megakadályozni a küzdelmet.
És Seth – a nyakigláb, tizenöt éves Seth – átkarolta Jacob remegő testét, majd aréb
húzta őt. Ha Jacob elvesztette az önuralmát. Seth lebírta állítani….
„Menjünk Jake, gyere!”
„Meg foglal ölni téged.” mondta Jacob, hangja olyan mértékű haraggal volt tele, hogy
még suttogásnak sem volt mondható a beszéde. A szemei, amiket Edwardra szegezett
égtek a dühtől. „Megfoglak ölni téged! Most rögtön!” görcsösen remegett.
A legnagyobb farkas volt, szemei feketén izzottak, amikor morogni kezdett.
„Seth tűnj el az útból!” sziszegte Edward.
Seth ismét húzott egyet Jacobon, néhány lábnyira húzta, de Jacob ettől csak mérgesebb
lett. „Ne tedd Jake, sétálj el. Gyerünk”
Sam – a nagyobb, fekete farkas – akkor csatlakozott Sethez Jacob mellkasához tette
hatalmas fejét és próbálta visszatartani.
Hármójuk – Seth a vontató, Jake a reszkető, Sam a rámenős – serényen eltűnt a sötétbe.
A másik farkas utánuk bámult. Nem voltam benne biztos, de a csokoládébarna
bundájából ítélve – talán Quil lehetett?
„Sajnálom” suttogtam a farkasnak.
„Ez most már felesleges, Bella” morogta Edward.
A farkas Edwardra nézett. A tekintete barátságtalan volt. Edward egy hideg bólintást
adott felé. A farkas meglepődött, majd hátra fordult, hogy kövesse a többieket.
„Rendben” mondta magában Edward, majd rám nézett. „Menjünk vissza”
„De Jake” –
„Sam segít neki. Elment” –
„Edward, nagyon sajnálom hülye voltam” –
„Nem tettél semmi rosszat” –
„Olyan nagy szám van. Miért én …nem kellett volna megengednem neki, hogy úgy érjen
hozzám..Mit csináltam miközben gondolkodtam?”
„Ne aggódj” megérintette az arcomat „Vissza kell mennünk a fogadásra, mielőtt bárki
észrevenné a távollétünket.”
Megráztam a fejemet, próbáltam tisztán átlátni a helyzetet. Mi van ha valaki észrevett
minket? Mi van ha valaki hiányolt már minket?
A gondolataim csak ekörül forogtak, rájöttem hogy a valóságban mennyire is megviselt
ez engem. „Csak adj két másodpercet nekem” esedeztem
Ez az incidens eléggé nagy pánikkal és bánattal töltött el, de nem számított - csak a
külső számított. Bemutatni egy bravúros megjelenést, csak ez számított és tudtam, hogy
uralkodnom kell magamon.
„A ruhám?”
„Jónak tűnsz. Nem egy az egyik tincsed nem odavaló”
Vettem két mély lélegzetet. „Rendben, menjünk”
Körém fonta a karjait és visszavezetett a fénybe. Átmentünk a csillagfények alatt, és
újra táncolni kezdtünk. Mintha senki nem is szakította volna félbe az előző táncunkat.
Körbe pillantottam a vendégeket, de senkin nem látszott, hogy meg lenne döbbenve,
vagy ijedve. Csak a lesápadt arcok mutatták a feszültség jeleit és azokat is megpróbálták
jól elrejteni. Emmett és Jasper együtt voltak a táncparkett szélén azt hiszem ők a
konfrontáció miatt lehettek ott.
„Meg vagy?”
„Jól vagyok” ígértem neki. „Nem tudom elhinni, hogy tehettem ezt. Mi lehet a baj
velem?”
„Nincs veled semmi baj”
Annyira örültem, hogy itt találkozhattam Jacobbal. Tudom mekkora áldozatot jelent ez
neki, és tönkre tettem ezt, tönkre tettem az ajándékát. Komolyan mondom karanténba
kellene zárni.
De a hülyeségem ne tegyen tönkre semmi mást ma este. Félretenném egy fiókba és
bezárnám azt, későbbi alkuig. De semmit nem tudok tenni, amit most eredményre is
vezetne.
„Vége van.” mondtam „Ne gondoljunk rá többet ma este.”
Arra számítottam, hogy Edwarddal, majd megállapodunk, de ő csöndes maradt.
„Edward?”
A homlokához szorította kezeit, hogy gondolkodjon. „Jacobnak igaza van” suttogta „Mi
vagyok én, amikor gondolkodom?”
„ Neki nincs” mondtam és közben próbáltam, olyan arcot vágni, hogy senkinek ne
tűnjön fel a helyzet komolysága.
„Jacob túl elfogult, hogy tisztán lásson bármit is.” motyogott valamit, de túl halk volt,
hogy meghalljam. „ Lehet, hogy engednem kellene, hogy megöljön engem, amikor
gondolkodom…”
„Állj le” mondtam vadul. Megragadtam az arcát a kezeimmel és vártam míg kinyitja a
szemeit. „Te és én. Ez az egyetlen dolog számít most. Ez az egyetlen, amire engedélyed
van, hogy ezen gondolkodj. Hallasz engem?”
„Igen” sóhajtotta.
„Felejtsd el, hogy Jacob egyáltalán itt volt.” Ha tehetném azt. Ha tehetem azt. „Ígérd
meg nekem, hogy most menjen tovább az egész party.”
Egy pillanatra nézett csak a szemembe, mielőtt válaszolt. „Ígérem”
„Köszönöm. Edward én nem félek.”
„Én igen.” suttogta
„Nem kell” mély lélegzetet vettem és mosolyogtam. „Mellesleg, szeretlek”
Cserébe mosolygott egy keveset. „Ez az amiért itt vagyunk.”
„Ki sajátítod a menyasszonyt” mondta Emmett, amint megjelent Edward válla felett.
„Táncolhatok a kis húgommal? Ez lehet az utolsó esélyem, hogy elérjem, hogy
elpiruljon.” Hangosan nevetett, ugyanolyan őszintén, ahogy szokott az általa teremtett
légkörben.
Megfordultam erre, voltaképpen még rengeteg emberrel nem táncoltam. És annyira
még lehetőséget sem kaptam nagyon, hogy mással táncoljak. Amikor Edward újra
követelt engem azt Jacob számlájára írtam – a fiók szorosan zárva volt. – Ahogy a
karjait fonta körém képes voltam előásni korábbi örömömet, a bizonyosságomat abban,
hogy életemben a leghelyesebb döntést hoztam, amit csak hozhattam. Mosolyogtam és a
mellkasára fektettem a fejemet. A karjai összeszorultak.
„Hozzászokhatnék ehhez” mondtam.
„Nem mondod, hogy átjutottál a tánccal való kérdéseiden?”
„ A tánc nem is annyira szörnyű – veled, de egyből többre gondoltam és csak
szorosabban szorítottam magamhoz. „ soha nem engedj el.”
„soha” ígérte, majd lehajolt és megcsókolt. Ez egy komoly fajta csók volt. Élénk, lassú,
de élvezetes….
El is felejtettem, hol is vagyok, mikor meghallottam Alice kiáltását „Bella, idő van”
Elképzeltem az ingerültséget az arcomon, amit a frissensült nővérem is láthatott, hogy
félbeszakított minket.
Edward tudomásul sem vette, testvére szavait, és folytatta a csókot, ajkai keményebbek
és gyorsabbak voltak mint azelőtt.
A szívem kalapálni kezdett, a tenyereim a márványnyakán helyezkedtek el.
„Leakarjátok késni a repülőt?” közölte mellettünk Alice. „Én biztos vagyok benne, hogy
lesz egy gyönyörű nászutad, de ahhoz repülés kell.”
Edward kissé elfordította a fejét és mormolva azt mondta „Menj el, Alice” majd vissza
fordult, hogy az ajkai ismét az én ajkaimon állapodjanak meg.
„Bella ezt a ruhát akarod viselni a repüljön?” követelte.
Igazán nem figyeltem sokat, pillanatnyilag annyira nem érdekelt. Alice most már
morgott „Elfogom mondani neki Edward, hogy hová is viszed. Ha ennyire segítesz
nekem, én el.”
Edward megfagyott. Majd dühösen kedvenc nővérére pillantott. „Rettenetesen kicsi
vagy és mérhetetlenül bosszantó.”
„Nem akarom tönkretenni a tökéletes utazást, de ez a ruha kárba veszne.” csattant fel,
majd megfogta a kezem és maga után húzott. „Gyere velem, Bella”
Vontatottan mentem, egy kicsit vissza is rántottam, de szerettem volna még egyszer
megcsókolni Edwardot. Türelmetlenül megrántotta a kezemet, miközben távolabb
húzott tőle. A vendégek felől néhány ember kuncogását hallottam, aminek hatására
engedelmeskedtem neki és hagytam, hogy bevonszoljon a lakatlan házba.
Bosszúsan rám nézett.
„ Bocsi, Alice” sajnálkoztam.
„Nem hibáztatlak téged, Bella” sóhajtotta „ Nem tűnsz úgy, mint aki rátermett segítség
lenne a maga számára.”
Kuncogtam a gyilkos pillantásán, amire bosszús kifejezéssel válaszolt.
„Köszönöm, Alice. Ez volt a legszebb esküvő, ami valaha volt bárkinek is.” mondtam,
most már komoly arccal. „Minden pontosan olyan volt amilyennek képzeltem. Te vagy a
legjobb, a legokosabb, és a legtehetségesebb testvér az egész világon.”
Ez feloldotta őt, és hatalmasat mosolygott felém. „Örülök, hogy tetszett.” Renée és Esme
fent vártak minket. Gyorsan átbújtam a saját ruhámból Alice mélykék ruhájába.
Hálás voltam, hogy valaki kivettem a hajamból a hajtűket, egészen megfájdult a fejem
tőle és jól esett, hogy végre a hátamra hullott a hajam. Anyám könnyei törés nélkül
áramlottak egész idő alatt.
„Hívni foglak, amint tudlak.” ígértem, ahogy megöleltem és elbúcsúztam. Tudtam, hogy
anyám majd meghal azért, hogy tudja az összes nászút titkot, ha csak nem az övéi
voltak. „Elfogom mondani, amint biztonságosan távol van tőlünk” mondtam. Alice
önelégült mosolyt vágott, mikor rá nézett a fájdalmas arckifejezésemre. Milyen
igazságtalan, hogy én vagyok az utolsó aki megtudja, hogy hova is megyünk.
„Nagyon hamarosan meg kell látogatnod engem és Philt.” mondta. „Ez a sorsod, hogy
délre menj – lásd a napot most az egyszer.” tette hozzá Renée.
„Nem esett ma” emlékeztettem őt, miközben kikerültem a kérését.
„Kész csoda”
„Minden kész” mondta Alice, „A bőröndjeid az autóban” – Jasper mindjárt elhozza azt.
Renée visszahúzott a lépcsők fele, hogy nyugodtan megtudjon ölelni.
„Szeretlek anyu” suttogtam „Örülök, hogy neked ott van Phil. Gondoskodjatok
egymásról.”
„Én is szeretlek, Bella, édesem”
„Viszlát anyu. Szeretlek” mondtam, miközben elszorult a torkom.
Edward a lépcső aljánál várt rám. Kinyúltam, hogy meg bírjam fogni a kezét. A kis
tömeg mind arra várt, hogy kikísérhessen minket.
„Apu?” kereste a szemem a tömegben.
„Itt van” mormolta Edward. Átsegített a tömegen, akik egy kis ösvényt szorítottak
nekünk maguk között. Megtaláltuk Charlie-t, aki ügyetlenül a falnak dőlt, hátul a tömeg
mögött ahová kedvtelenül elbújt. A piros karikák a szemei alatt megmagyarázták miért.
„Oh apu!”
Megöleltem a dereka körül, a könnyeim megint folyni kezdtek. Rengeteget sírtam ma
este. Megpaskolta a hátamat.
„Menj. Ne akard lekésni a repülőgépet.” Nehéz volt a szeretetről beszélni vele – annyi
közös vonás volt bennünk, mindig jelentéktelen dolgokhoz tértünk vissza, hogy kitudjuk
kerülni az ilyesfajta érzelmes beszélgetéseket. – De ez nem az az idő volt, hogy
öntudatosak legyünk.
„Örökké szeretni foglak apu” mondtam neki. „Ezt ne felejtsd el”
„Én is téged, Bells. Mindig, mindig.” Megpusziltam az arcát.
„Hívj majd fel engem” mondta.
„Hamarosan” ígértem, ígértem csak. Nem hívhattam fel őket, mert akkor látni akartak
volna és az túl veszélyes lett volna a számukra túlságosan más leszek.
„Menjetek” mondta mogorván. „Ne akard lekésni”
A vendégek egy újabb folyosót csináltak nekünk. Edward maga mellé húzott, ahogy
megtettük a lépéseket. Tapsolni kezdtek, mikor Edward megcsókolt a küszöbnél. Aztán
az autóhoz siettünk, elkezdődött a rizsvihar. Jött egy jó nagy adag, valószínűleg Emettől
és el is kaptam belőlük néhány darabot Edward háta mögött.
Az autót egy csomó virággal és szalaggal díszítették fel. És ezeknek a szalagoknak a
végét egy kötegbe kötötték, melyek egy tucat cipőhöz vezetett. – divatos tervezésű,
márkás cipők lehettek.
Edward megóvott engem a rizstől, még beszálltam az autóba. Aztán ő is beszállt és
elszáguldottunk, az ablakból a terasz felé integettem „Szeretlek titeket” kiáltottam a
családtagjainknak.
Az utolsó kép, amit megjegyeztem a szüleim képe volt. Phil egyike kezét szorosan anyám
dereka köré csavarta a másik kezével pedig Charlie hátát tartotta. Nagyon sok féle
szeretet volt jelen éppen a pillanatban harmónia volt a legjobb szó rá. Ez nagyon
reményteljes pillanatnak tűnt számomra.
Edward megszorította a kezem.
„Szeretlek” mondta.
A kezeihez hajtottam a fejem. „ Ez az, hogy mi miért vagyunk itt” idéztem.
Megcsókolta a hajam.
Ahogy ráfordultunk a sötét országútra, Edward rátaposott a gázpedálra, hallottam a
zajt a motor dorombolása fölött, miközben az erdőt magunk mögött hagytuk. Ha én
hallottam akkor, valószínűleg ő is hallotta. De azt mondta, hogy a hang elhallgat, ahogy
távolodunk. Nem válaszoltam rá.
A fülsértő hang, vigasztalhatatlanul üvöltött majd a hang lassacskán eltűnt.