Farkasok gyöngye 1. fejezet

1. Fejezet

Eszeveszett sebességgel rohantam testvéreimmel az erdőben. Már két napja mentünk szinte egyfolytában. Futottunk, futottunk az életünkért. A régi falkánk vadászik ránk, mivel mi megmentettünk egy vega vámpírt tőlük. Max nagyon durva nem érdekli a társai csak az, hogy minél több falkát hódítson meg és ölje a vámpírokat. Amikor eljöttünk én lettem az alfa-nőstény, mégsem szaladgálhat négy farkas irányítás nélkül.
Még jó, hogy nem tudunk megfázni, mert nagyon hideg volt, a hó egészen a síp csontomig ért, ezért teljesen beleolvadtam a környezetbe a fehér bundámmal. A bátyáim már nem voltak ilyen szerencsések Alex-nak tiszta fekete volt a színe, Nick-nak halvány szürke míg Jason barna bundával büszkélkedett. Csak a szemünk egyezett meg, ami almás zöld volt.
Imádtam futni a legjobb dolog az életemben mindig kellemes érzésem lesz utána. Rengeteg friss természetes illat egyszerűen mámorító. Most azonban nem töltött el nyugodtsággal, mint szokott, minden fa, minden nagyobb kő mögött ellenséget láttam.
Egyszer csak valami durva édeskés szag csapta meg az orromat. Azonnal tudtam, hogy csak vámpír lehet, talán öt vagy hatan lehetnek.
-Érzitek?-morogta Alex megállva.
-Igen, de mit csináljunk?- kérdezte Jason- túl fáradtak vagyunk a harchoz.
-Hát akkor csak menjünk tovább- vetettem fel. De ekkor két női sikoly hasított bele a csöndbe.
-Segítenünk kell!- tért először magához Nick. Egymásra néztünk, s bólintottunk, csak az elszántság látszott a szemükben. Gyorsan a hang irányába siettünk. Egyre jobban éreztük a vámpír szagot és dulakodás zajára is felfigyeltünk. Mielőtt kiértünk volna a kis tisztásra megálltunk, hogy jobban megnézhessük a helyzetet. Hát vámpír küzdött egymás ellen. Kettő vegetáriánust támadta meg a többi. A szőke gyönyörű nő és a kis tündérszerű másikat teljesen körbevették a vörös szemű férfiak. A lányok már teljesen ki voltak merülve próbáltak küzdeni, de ez a harc számukra az elkerülhetetlen véget jelentette. Nem tétováztunk semmit, azonnal kirontottunk a kis rétre, s megtámadtuk a nomádokat. Még éppen időben, mert pont abban a pillanatban szedte le volna a szőke fejét az egyik vámpír. Elkaptam az egyik karját és elhajítottam, de a keze a számban maradt. Gyorsan eldobtam a csonkot, majd a lányok felé fordultam. A többiek addig lefoglalják a másikakat míg én beszélek velük. Hatalmas szemekkel meredtek rám, talán már attól féltek, hogy őket is megtámadom. Kicsit lehajtottam a fejemet és a mancsommal a földbe húzogatva próbáltam elmutogatni a tűz rakást, máshogy ugye nem lehet legyőzni őket. Értetlenül meredtek rám hiába rajzolgattam, mikor már nagyon meguntam elkezdtem mutogatni a nomádok felé hátha megértik. És csodák csodájára sikerült. Egy kösz-t motyogtak, majd elkezdtek fát hozni a máglyához. Most, hogy ez megvolt mentem én is a testvérimnek segíteni. Már ők is elég durva helyzetben voltak. Egyre több csapás záporozott rájuk mikor odaértem, de legalább nem esett bajuk. "Végre itt vagy" gondolták egyszerre, majd újult erővel vetettük magunkat a harcba. Sikerült elkapnom az egyik lábát, de belekarmolt a hátamba, sajnos nem figyeltem eléggé, mert a másik megszökött, s a lányok felé futott, akik már gyújtották is meg a tűzet. Azonnal eldobtam a hapsi egyenesen a máglya felé és rohantam a vegákhoz.
Mindig azt mondják a rossz a dolgok gyorsan megtörténnek, de ez nem így volt. Minden lelassul körülöttem. Távolról hallottam a pöttöm vámpír sikolyát, a bátyám ugrását alig láttam. Az erdőből ekkor futott ki két másik vega vámpír egy nagydarab és egy szőke sebhelyes, valószínű a férjeik. Mire ezeket felfogtam már minden a rendes tempójában haladt tovább. Jason az ugrásával ellökte a lányt, így őt zárta végzetes szorításába a nomád. Szinte egyszerre nyüszítettünk fel a fájdalomtól. Nem halhat meg gondoltam kétségbeesetten, majd a következő percben nekiugrottam a vámpír mellkasának. Az annyira meglepődött, hogy elengedte a testvéremet, de így ketten zuhantunk a tűzbe. Utolsó pillanatban nagyot löktem magamon, ezért én a másik irányba kezdtem repülni, míg a nomád pontosan a máglya közepébe esett.
A most érkezettek is beszálltak a küzdelembe, így hamar végeztünk. Sajnos Jason még mindig a földön feküdt és nyöszörgött, csak a fájdalmat éreztük felőle. "Átváltozok"mondtam a testvéreimnek gondolatban, majd rohantam is felé. "Ne a vegák bánthatnak is" próbált megállítani Alex, de már eldöntöttem. Amúgy is ők most magukkal vannak elfoglalva a rét másik felén. "Akkor ti maradjatok farkas alakban és vigyáztok" üzentem és máris éreztem azt a bizsergető érzést. Letérdeltem elé háttal a vámpíroknak mivel meztelen voltam, igaz a világosbarna hajam elég hosszú, hogy eltakarjon de azért mégis nő vagyok. Végigsimítottam az oldalán, mire még hangosabban elkezdett nyüszíteni. Teljesen eszméletlen csak a fájdalmat érzi. Meg kell parancsolnom neki, hogy változzon vissza mert így nem tudom ellátni.
-Legyél újra ember!-mondtam neki alfa hangon amit így is muszáj teljesítenie. A hangom nem remegett pedig már folytak a könnyeim. És tényleg sikerült, itt feküdt előttem csukott szemekkel és lila foltokkal. Elvesztette az eszméletét a megerőltetéstől amikor átváltozott. Valószínű egy csomó csontja eltörött és belső vérzése is van, még szerencse hogy ez ha meggyógyul nem fog látszani rajta. A hátára fordítottam, talán így jobban meg tudom nézni. Tanulta az orvosi egyetemen, de ezeket a sérüléseket nem biztos, hogy meg tudom gyógyítani. Végigtapogattam a testét és éreztem is hogy pár bordája eltörött, talán a gerince nem. A levegőt szaggatottam vette lehet hogy a tüdejével is baj van. Életben kell maradnia ismételgettem gondolatban. Valószínű a mellettem lebzselő fiuk észrevették a reménytelen arckifejezésemet és a zokogásom is feltűnhetett nekik, mert elkezdtek nyüszíteni. Pár pillanattal később pedig morogni.
-Had segítsünk.-hallottam mögülem egy férfi hangot. Hátra néztem és megláttam őket előrébb a szőkével aki szólt nekem, azt hittem elmennek de itt voltak mind a négyen, bár közelebb nem jöttek valószínű a fiuk miatt. Nem igazán tudtam mit csináljak ők vámpírok lehet, hogy megmentettük őket de mégiscsak az ellenség. Sokat vacillálnom nem szabat, mert Jason élete függhet tőlem, de..
-Fiúk engedjétek ide őket- néztem rájuk. nem használtam az alfa hangom, de csak azért mert akkor is megértik vagy ha nem majd utána használom. A vegát még mindig óvatosan odasétáltak a másik oldalra, majd letérdeltek, s szemembe néztek.
-Súlyos sérülései vannak igaz.-kérdezte együtt érzőn a pöttöm. Nem értem őket a vámpírok nem szoktak ilyen gyöngédek lenni. Ők olyan másik mint amit megszoktunk. Talán ahhoz hasonlóak mint akit megmentettünk a falkánktól. Nem igazán tudtam mit felelhetnék erre vagy egyáltalán feleljek. Végül döntöttem.
-El..-vettem újra levegőt mert megint a sírás fojtogatott, bár lehet hogy ezt az édeskés szagot elkerülhettem volna-Eltörött egy csomó bordája, belső vérzése is biztos van és a tüdeje... a tüdeje valószínű átszúródott.- kezdtem el újra sírni, mikor nyugalom szált meg és egy kicsit elkábultam. A fiuk mellettem feküdtek fejüket a mancsukra téve néztek előre. Talán nem is érzékelték semmit körülöttük. Most mihez kezdjünk nélküle, nem tudom mit tegyek. Meg kéne mentenem, de semmim sincsen nem vagyok orvos. Béna vagyok, ha egy kicsit tovább maradok az egyetemen és nem megyek haza és nem változom át talán meg tudnám menteni.
-Apánk orvos ő meg tudja gyógyítani-mondta izgatottan a szőke lány, amit nem értettem hogy nem csak én de a barátai is meglepődve néztek rá.-Mi van megmentette az életünket, nem hagyhatjuk meghalni.
Gyógyító lenne az apjuk de vámpírnak nem lehet apja akkor ember lenne azt nem hiszem, de hát.. én ezt nem értem.
-Orvos?-kérdeztem kábán.
-Igen - válaszolta a nagydarab medve- teljesen immúnis az emberi vérre és már más farkast is megmentett.
Egy vámpír aki immúnis a vérre ilyet sem hallottam még. Vajon jó ötlet-e ha velük megyünk? Odafordultam a fiukhoz csak zavaradottságot tükrözött a szemük ami nem sokat segített, de a mérhetetlen szeretet és a bizalom is ott volt. Vissza néztem a vámpírokra, akik türelmesen várták a válaszom.
-Rendben van menjünk.
-Az lenne a legjobb ha te vissza változnál addig én ölbe kapom őt és követtek bennünket a házunkhoz.-mondta a szőke férfi.
-Jó, majd ott nem kaphatnék ruhát a fiuk nem változnak vissza csak én de mégse járkálhatok meztelenül.
-Persze-mosolygott rám a tündérke-előre futok majd, s hozom is mikor már oda értek jó?
-Oké, vigyázzatok rá-kértem meg a szöszit.
-Ez csak természetes-bólintott, majd lassan felemelte nehogy fájdalmat okozzon neki. Nem igazán tudtam még mindig, mit tegyek. Mikor mindannyian álltak várakozóan rám pillantottak. Eldöntöttem hogy bízok bennük de nehéz, Jason élete a tét. Ismét jött a bizsergető meleg érzés és már fehér farkasként álltam előttük. "Biztos vagy benne Iris?"kérdezte Nick. "Nem de ez az egyetlen esélye"
-Mehetünk?-kérdezte a Jason-t cipelő vámpír. Bólintottam mire gyorsan elkezdett futni a házuk felé. Még szerencse hogy öt perc alatt míg beszélgettünk nem tudott annyi csontja összeforrni ami bajt okozhatna. Közvetlenül mellettük mentünk elővigyázatosságból, de valahogy már az elején tudtam bennük lehet bízni, csak a nevelést nehéz kiiktatni. Mindannyian csak Jason-on jártattuk az agyunkat, nem szabad meghalnia ezt hallottam mindenhonnan. Lassabban mentünk mint a vámpírok átlag sebessége örülök, hogy a szőkeség vigyáz rá. A párja már nem is volt velünk, remélem nekem ment ruháért, mert egy másodpercre sem akarom szem elől téveszteni Jason-t. Két perc múlva már meg is érkeztünk a házuknál lévő tisztásra. Megláttam a tündérkét közeledni az öltözékemmel így vissza hátráltam a bokrokba. Utánam jött és letette elém a göncöket, én gyorsan átváltoztam és belebújtam. Bugyi és melltartó is volt hozzá, de a melltartót nem vettem fel. Amúgy egy egyszerű póló és egy farmert hozott.
-Alice vagyok.-mosolygott rám.
-Iris-válaszoltam mikor kiléptünk a fák közül. A szőke megvárt minket, de mikor meglátott azonnal ment is a házba. Én meg szorosan a nyomában persze a többiekkel. A házba lépve pillantottam meg ŐT.